Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

  • Rojik-Hegedüs Enikő Várjuk a jó híreket!...
    2013-11-03 07:55:40 (Hétfői kontroll vizsgálat)
  • Rojik-Hegedüs Enikő Ildi, ezt olvasni is szörnyű. Remélem, végleg túl ...
    2013-10-31 18:49:30 (Kórházban)
  • Rojik-Hegedüs Enikő A legnehezén már túl vagytok, a betegségek meg csa...
  • Rojik-Hegedüs Enikő Ildi, ez a hiszti neked szól. Az óvónéinik nem fog...
    2013-08-11 15:06:28 (Hiszti a köbön)
  • Rojik-Hegedüs Enikő Nem tudom, hol szedtétek össze a vírusos torokgyul...
    2013-08-08 07:43:49 (Nyári szabadság)

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Szűrés: 2010 április

A hétvégénk ismét érdekesen alakult kitörtünk a szürke hétköznapokból és világot láttunk. Szombaton gondoltunk egyet és felkerekedtünk. Most a Vácrátóti Botanikus Kertben voltunk, amit ajánlok mindenki figyelmébe. http://www.botkert.hu/ Nemcsak, hogy nagyon olcsó a belépő, ami szerintem manapság nem minden helyről mondható el  hanem, mert rengeteg a látnivaló és nagyon szép a környezet, illetve nagyon jó a levegő és az egész család egy egész napot eltölthet ebben a festői környezetben. Az eddigi három kirándulásunk közül azt hiszem, hogy minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy ez volt a legjobb. Zsombor már kezd belejönni a kiruccanásainkba, és egyre jobban érzi ő is magát. Nagyon szépen tűrte az utat, ami nem vett túl sok időt igénybe, szépen ebédelt a fák között a szabad ég alatt, csak mire elálmosodott sajnos indulnunk kellett haza és a friss levegőn töltött pár óra után, majdnem két órát aludt. :) Egy újabb hűtőmágnessel bővült az eddigi gyűjteményünk, hogy ha így folytatjuk tovább új hűtőt kell, hogy vegyünk. Már kinéztem újabb helyeket, amelyeket szeretnénk kis családom tagjaival megnézni, de nem árulom el, hogy melyek azok, majd folyamatosan beszámolok, hogy merre jártunk.

Ezen a héten csütörtökön és vasárnap is voltunk úszáson megint. Zsombor egyre ügyesebb és lazább most már végre a vízben is. Az új karúszó csodákat művelt vele, olyan szépen lebegett a víz tetején egyedül, hogy el sem tudom mondani. Sajnos a régi valami oknál fogva mindig visszaengedett és nem tartotta fönt Zsombort. Vasárnap az úszás, ebéd, és az alvás után úgy döntöttünk, hogy mivel nagyon jó az idő, kimegyünk a közeli Dunapartra. Ez a döntés újból jónak bizonyult, Zsombor megint nagyon jól érezte magát, nem győzött a botokkal és kavicsokkal játszani.

Zsombi a héten megtanult gugolásból és ülésből kapaszkodás nélkül felállni és úgy elindulni. Menet közben olyan fordulatokra képes, hogy az ember szemmel is alig tudja követni. Olyan jó érzés, ahogy megyek keresztül a nappalin vagy a konyhán, hogy egy ici pici kis emberke csak úgy süvít el mellettem és aztán vissza. Hol ezt hol azt cipel a kis kezeiben, szinte megállás nélkül jön megy az egész lakásban. Mióta jó az idő a bejárati ajtó napközben nyitva van, ami arra ösztönzi az én drága kisfiamat, hogy kimenjen az udvarra is.

A héten megtettük első közös kirándulásunkat, Budakeszin voltunk a Vadasparkban. Volt is készülődés a kirándulás előtt, de minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy egész jól sikerült. Igaz, hogy az elején Zsombor kicsit hisztis volt, és az evés sem úgy ment, ahogy kellett volna, de mi úgy láttuk, hogy nagyon jól érezte magát. Nagyon sok szép állatot és madarat láttunk még a kilátóba is felmásztunk, hála istennek nem volt túl magas, így Zsombort is felvihettük a tetejébe. Az oda vezető és vissza vezető úton is bealudt így az úttal sem volt gond, és amikor eljöttünk a vadasparkból megleptük magunkat egy hűtőmágnessel, hogy emlékezhessünk az első közös kirándulásunkra. :) Azt tervezzük apával, hogy egyéb érdekes helyeket is felfedezünk, először Dunakeszihez közeli helyeken, aztán majd ha jobban belejöttünk akkor kicsit tágítjuk a kört. Már vannak is újabb helyszínek, amelyeket a közel jövőben megszeretnénk nézni.

Szombaton annyira belejöttünk a kirándulásba, hogy vasárnap úszás után úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk Gödöllőn a Királyi Kastélyt. Ez a kiruccanás mondhatom, hogy talán jobban sikerült mint az előző napi. Zsombor nagyon szépen tűrte, amíg apával végig néztük a Kastély összes jelenleg látogatható szobáját, persze nem úgy, ahogy szerettük volna, de nem panaszkodom, mert így is örültem, hogy a kisfiam ennyire ügyes és türelmes volt. Szinte végig ült apa nyakában és a maga kis nyelvén véleményezte a látottakat. Most, hogy kicsit jobban kimozdulunk mi is tapasztaljuk, hogy az emberek egy kis gyermekes család mellett nem igazán tudnak elmenni szó nélkül. :) A nap végeztével egy újabb hűtőmágnessel tértünk haza.

Zsombor újabb tevékenységeket tanult a héten, nagyon szépen megtanult porszívózni, illetve a kis locsoló kannájával meglocsolni a virágokat. Olyan aranyos, amikor a nagy kaspóban lévő virág leveleit elhajtogatja és oda teszi a kis locsolót. :)

Kétszer voltunk úszni, csütörtökön és vasárnap. Zsombi egyre jobban élvezi a vizet visongat az elejétől a végéig. Most már apa is kicsit merészebb, elmeri engedni Zsombort karúszóval a karján. Ma megfigyeltem, hogy Zsombor megint használja a lábait a vízben, amit Bori szerint egy idő elteltével elfelejtenek és aztán újra kell, hogy tanuljanak, ami úgy tűnik, hogy megtörtént, de nem szeretném elkiabálni.

 

message 3 hozzászólás Hozzászólok »

Annyira mennek a napok és a hetek egymás után, hogy már megint csak azt vettem észre, hogy hétfő este van és megint nem írtam semmit a blogra.

Az elmúlt hét nagyon családias hangulatban telt, nagyon sokat voltunk együtt és sok mindent csináltunk, de ezek csak olyan megszokott hétköznapi dolgok, említésre sem méltóak.

Történt azonban velünk elmlítésre méltó is. Zsombor annyit fejlődött a járásban, hogy le sem tudom írni. Egyik kezében a locsoló kanna a másik kezében a lapát és úgy egyensúlyoz az én drágám. Nagyon szépen megy már neki, és egyre bátrabb és ügyesebb, csak úgy fut végig a nappalin és az udvaron keresztül.

Újabb szóval bővült a héten a szókincsünk, de ehhez kommentet is kell írnom, ez a szó a ká-ká. Ezt akkor mondja Zsombor amikor megyek dolgozni és közben integet nekem, olyan édes, ahogy mondja nekem, hogy ká-ká, hogy fáj a szívem otthagyni.

Kétszer voltunk úszáson, mindkét alkalommal nagyon ügyes volt Zsombor, szépen kiemeli a fejét a vízből amikor a karúszó a kezén van, illetve élvezi az úszást is nagyon.

 

Hurrá utazunk :) Végre újból egy kicsit hosszabb vakációt tölthetünk vidéken, aminek Zsombor nagyon örült és nagyon élvezte is. Még náthásak voltunk, az orrunk alig szuszogott, amitől sajnos nehezen ment az evés és az alvás is. Anya kitalálta, hogy felhívja a háziorvosát és tanácsot kér, hogy milyen orrsprayt használjunk, ami segített is, hogy helyre álljon Zsombi szörcsögése. Egyik éjszaka sírva ébredt, mert megint nem szuszogott az orra és bevittük apával magunk közé, na volt is ám hadd el had Zsombor éjfélkor kiegyenesített háttal ült az ágyon és széles vigyorral tapsolt. Aztán az elkövetkező éjszakákon is felülve szólt a mamának, hogy hozza be hozzánk, persze ez nem történt meg.

Apa pénteken elutazott Okányba a disznótorba és mire hazajött szombaton, Zsombor már gyönyörűen a kezével játszott a száján és közben hangokat adott ki. Apa meg is könnyezte kisfia újabb ügyeskedését.

Nem lehetett az udvarról és az utcáról berángatni, annyira szeretett kint lenni. Élvezte a madarak, tyúkok, kutyák társaságát is. Nagyon sok időt töltöttünk a szabadban. Dagi mamáéknál, ahogy mentünk a Dédit meglocsolni megismerkedhetett a szomszédban a birkával és a kecskékkel. Olyan aranyos volt, ahogy a cumit kivette a szájából lerakta a fűbe és tépte a füvet az állatoknak. Arról ne is beszéljek, hogy mennyire oda volt, hogy mindig volt aki foglalkozzon, sétáljon, játszon vele, felváltva foglalkozott az egész család Zsomborral.

Végre eljött a húsvét, amikor is az én kicsi fiam először indult locsolni. Mivel verset még nem igazán tud mondani, ezért egy pergament papírra kinyomtattam a verset és mindenhol azt osztogatták a fiúk. Zsombor nem győzte a festett tojásokat a kis kosarába pakolni, olyan aranyos volt, ahogy nővéreméknél csak a piros tojásokat rakosgatta a kosarába. Aztán térült fordult és a következő pillanatban egy szál vastag kolbásszal a kezében jött elő a spájzból közölvén azt, hogy ő aztán megéhezett a kolbászra és kér belőle.

Most már azt hiszem, hogy elmondhatom, hogy jár a kisfiunk. Eljött ez az idő is, hogy Zsombor önállóan elindul valahova, ahova  nem biztos, hogy meg is érkezik, de nagyon szépen lépegett. Vannak olyan pillanatok amikor elsuhan mellettünk elkapja a nadrágunkat és úgy közlekedik tovább, vagy elfáradva inkább négykézláb indul el ami természetesen még biztonságosabb.

Új szavakkal bővült a szókincsünk a kukurikúúúval a tik-takkal és a kutyával.