Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

  • Rojik-Hegedüs Enikő Várjuk a jó híreket!...
    2013-11-03 07:55:40 (Hétfői kontroll vizsgálat)
  • Rojik-Hegedüs Enikő Ildi, ezt olvasni is szörnyű. Remélem, végleg túl ...
    2013-10-31 18:49:30 (Kórházban)
  • Rojik-Hegedüs Enikő A legnehezén már túl vagytok, a betegségek meg csa...
  • Rojik-Hegedüs Enikő Ildi, ez a hiszti neked szól. Az óvónéinik nem fog...
    2013-08-11 15:06:28 (Hiszti a köbön)
  • Rojik-Hegedüs Enikő Nem tudom, hol szedtétek össze a vírusos torokgyul...
    2013-08-08 07:43:49 (Nyári szabadság)

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Szűrés: 2009 február

Reggel 3/4 7-kor óriási pukkanást követően elfojt a magzatvizem. Szóltam Ricsinek, a Szülésznőnek, hogy itt az idő. Ricsi észveszejtve rohant haza a munkából, a vasút állomáson vettük fel, mert már nem tudtam itthon várni. Természetesen fájás az nem volt. Megérkezett Ricsi, be akart vezetni a Kórházba, de nem engedtem úgy gondoltam, hogy akkora dugóban jobb ha én vezetek. 1/4 9-re már bent is voltunk a Kórházban a  dokim megvizsgált és megállapította, hogy a méhszáj 1,5 újnyira volt már nyitva. Felhejeztek egy tablettát azzal a céllal, hogy az majd meghozza a kívánt hatást. Hát had ne mondjam, hogy a hatás természetesen elmaradt. Aztán újabb vizsgálat és oxitocin vénásan. 6 ml-vel indítottunk 48 ml-nél mondta azt a szülésznő, hogy nincs tovább, mert a dózist már nem lehet emelni viszont fájás még mindig nem volt. Ezt követte egy Uh, amin megállapításra került, hogy a picúr már jól helyezkedik a szülőcsatornában viszont a méhszáj 14 órakkor még mindig csak 2 újnyi volt. Aztán kellemetlen fájásnak hitt fájdalom, de a CTG nem mutatta azt, hogy fájás lett volna. Újabb vizsgálat, majd a dokim közölte, hogy epidurális érzéstelenítés, mire közöltem, hogy császárt szeretnék. Ez volt a szerencse illetve Mártinak a szülésznőmnek köszönhettem, hogy kiállt mellettem, és elintézte a császárt, mert a beavatkozásnál kiderült, hogy a köldökzsinór a picim nyaka köré volt tekeredve, de, hogy ezt a Uh-n miért nem látták? Hiába próbált bújni kifelé a zsinór folyamatosan húzta vissza és ebből adódott a CTG által nem mutatott iszonyatos fájdalom. Ezután előkészítés műtétre, spinális érzéstelenítés, majd búcsú a családtól " talán nem örökre " és egy hosszú várakozás. 15.03-kor Zsombort kiemelték a pocakomból, azátn Őt elvitték és maradtam egyedül mire 50 perc alatt elvégezték a rekonstrukciót a pocakomon. Később osztályra helyezés és este 22-ig mozdulatlan hanyat fekvés. 22 óra után jobbra és balra már lehetett fordulni viszont a fejemet nem lehetett megemelni. Mindenki elgondolhatja, mennyire jól esett mikor behozták a szobámba a vacsorámat, ami egy csokis puding volt, csak azt nem mondta el senki, hogy, hogy kellett volna elfogyasztani. A következő mérföldkő a reggel 4 óra volt, addigra kiment az érzéstelenítés hatása és már mozogni is lehetett természetesen ha a páciens tudott. De ennyit a horrorisztikus szülésről. Összefoglalván megállapítom, hogy nem volt egy leányállom, de mikor Zsombort a karomba tartom, úgy érzem, hogy nagyon megérte!

Megint eltelt 2 hét azóta, hogy írtam a manoblogra és azóta már kétszer voltunk CTG-n. A tegnapi utolsó CTG már mutatott ki kisebb fájásokat, amiket igazából még nem nagyon érzek. A dokim szerint a méhnyak elkezdett puhulni ami szintén jó jel, azt mondta legalább könnyebben szülünk, és úgy engedett haza, hogy jövő héten találkozunk, addig pihenjek és növesszem még egy kicsit a picúrt. Hova már kérdezem én, amikor már most sem nagyon fér? De úgy is addig marad bent, ameddig Ő úgy érzi, hogy nem jött el az idő. Már nagyon be vagyunk sózva, minden második gondolatunk Zsombor fele jár, hogy milyen lesz! Az idő nem túl jó, nem nagyon kedvez a kismamáknak folyamatosan változnak a frontok, amit természetesen én is és Zsombor is megérzünk. Majd csak túl leszünk rajta. 1 hete iszom már a Málnalevél teát illetve szedek minden féle homeopátiás bogyót a siker érdekében, remélem, hogy meg lesz a hatása az áldozatnak.

Ma voltunk életünk első CTG-jén. Hát nem egy felemelő érzés, amikor a CTG tappancsot 15 percen keresztül nyomni kell a pocakhoz. Hogy miért, azt nem tudom? Gondolom azért, mert a baba nem úgy volt fordulva, hogy az a CTG-nek jó lett volna. Reggel vérvételen voltunk, végre nem a bal kezemből vettek vért, ahol már nem is látszik az ér, hanem a jobból. Természetesen éhgyomorra kellett menni vérvételre, le is vették pár perc leforgása alatt az 5 kémcsővel, aztán irány a CTG. Előtte ennem kellett, mire Zsombor úgy mozgolódott mint a ringlispír. Na de utána a CTG-n meg sem mozdult a kis Mazsola. Aztán irány vissza a dokihoz, aki megnézte a CTG eredményét és közölte, hogy nyugodtan haza lehet menni. Miért maradni kellett volna? Hát erre abszolut nem voltam felkészülve, hogy esetleg nekem ott is kell maradnom. Mondtam is Ricsinek, ha úgy adódik éjszaka megszökök hálóingben :), mert én még nem akarok szülni. De hát ez nem is volt kérdés! Holnap már meg is lesz a vérvétel eredménye, a többi viszont csak csütörtök környékén.

Holnap újból tiszteletünket tehetjük a János Kórház laborjában. Ha minden igaz akkor az utolsó vér és vizelet vizsgálatra fog sor kerülni. Ezen kívül streptococus vizsgálat és CTG is lesz. Kíváncsi vagyok a CTG vizsgálat gördülékenységére, mivel sok rosszat hallottam róla, illetve ott jártunkkor nekünk sem volt túl jó a benyomásunk. Érdeklődéssel várom, hogy a kért időpont ellenére, kell-e órákat várni a vizsgálatra?! A közérzetem nagyon jó, sőt néha, úgy érzem, hogy túl jó ahoz képest, hogy a finishbe vagyunk nem szeretném, hogy ha a szülés bepótolná a szenvedéseket. Zsombor hol nagyon finoman mozgolódik ( amikor anya természetesen szívrohamot kap, amiatt, hogy minden renben van-e vele ), hol pedig mint egy kis játék, amit fölhúztak megállás nélkül tudatja velünk, hogy ám ő is jelen van napjainkban. Mindent összekészítettünk már, amire a szüléshez szükség van, nem is nagyon lehet mást a kocsiba hátra pakolni, még a cumisüveges sterilizálása illetve a kis kesztyűk kimosása van hátra és aztán már tényleg minden kész van Zsombor érkezésére. Kikészítettem az itthon maradóknak a ruhákat, amiket majd a Kórházba kell behozni ha haza szeretnénk jönni, mivel szerintem senki sem fogja tudni zavarában, hogy melyik a keze és a lába és nem szeretnék azon aggódni, hogy 2 számmal nagyobb ruhát fognak behozni.

Légzéstechnika és relaxáció volt a keddi szülésfelkészítő témája. Megtanultuk, hogy hogyan kell relaxálni két fájás között, illtve, hogy, hogyan célszerű venni a levegőt a fájások alatt, mert természetesen ugye olyat senki nem képzelt, hogy közben nem vesz levegőt. Több fajta légzéstechnika létezik, hogy ott melyik válik be azt nem lehet tudni. Más légzéstechnika szükségeltetik a kezdeti szakaszban és más a kitolási szakaszban. Téma volt még, hogy az apukák miben tudják majd megkönnyíteni az anyukák kiszolgáltatott állapotát és mit nem szabad csinálniuk a vajúdás alatt.